A Petőfi Kör 1956-ban

A Petőfi Kör 1955 márciusában alakult a DISZ[1] keretein belül, fiatal kommunista értelmiségiek vitafórumaként. Az eredeti cél olyan témakörök, reformelképzelések megvitatása volt, amelyek révén szakítani lehet a sztálinista rendszer örökségével, és a szocialista rendszert új alapokra lehet helyezni. A Kör vezetője Tánczos Gábor lett, közvetlen munkatársai Bohó Róbert, Hegedűs B. András és Nagy Balázs és Pécsi Kálmán voltak.

A Kör szellemiségében Nagy Imre reformtörekvéseihez állt közel. Nagy Imrét 1955 áprilisában hivatalosan is leváltották és kizárták a pártból. A Kör a megalakulása után nem is tudta elkezdeni a tevékenységét. Az első komolyabb, közönséget is vonzó találkozóra csak egy évvel később, az SZKP XX. Kongresszusa, és a rákosisták párton belüli helyzetének megingása után került sor 1956. március 17-én. Az év folyamán több mint egy tucat összejövetel és vitafórum volt a Kossuth Klubban, a Közgazdasági Egyetem aulájában, a Gólyavárban és más helyszíneken. A legnagyobb port kavaró vita az 1956. június 27-án rendezett sajtóvita volt a Tiszti Ház Váci utcai nagytermében. Az udvaron és az épület körül 7000 ember gyűlt össze, akiknek hangszórókkal közvetítették az elhangzottakat. Az ülés spontán tüntetésbe torkollott, miután a vitában Déry Tibor és Losonczy Géza követelték a sajtó szabadságát, a Rákosi-féle vezetés távozását és Nagy Imre visszatérését a pártvezetésbe. A vita egy nappal előzte meg a poznani felkelés kitörését. Ezután Rákosiék még el tudták érni, hogy a Központi Vezetőség határozatban ítélje el a Kör működését. Egyes hírek szerint előkészületek történtek a Kör szervezőinek letartóztatására. Erre már nem volt erejük és idejük: Rákosit 1956. július 18-án leváltották. A Petőfi Kör azonban így is csak 1956 szeptemberében folytathatta működését. Az utolsó tanácskozás 1956. október 23-án délután volt a Gólyavárban, mialatt a városban már zajlott a tüntetés. Késő este a résztvevők úgy távoztak a Gólyavárból, hogy néhány száz méterrel odébb, a rádió épületénél már ropogtak a fegyverek. Suhajda István gépkocsivezető személyében a forradalom a szó szoros értelmében betoppant az ülésterembe.

A Petőfi Kör hangszórós kocsija a Bem téri tüntetésre menet

Ezután a Petőfi Kör nem ülésezett többet. (November 3-án még tervbe vették a Kör újbóli összehívását a Nagy Imre-kormány konszolidációs politikájának támogatására, ám a másnap hajnali szovjet támadás ezt meghiúsította.) A megtorlás idején a Kör számos tagját és szereplőjét tartóztatták le és ítélték börtönbüntetésre (Tánczos Gábor, Déry Tibor, Hegedűs B. András, Bohó Róbert) az „ellenforradalom” előkészítésében játszott állítólagos szerepükért.

A Petőfi Kör valóban szerepet játszott a forradalom előkészítésében, ámde a kör szervezőinek és résztvevőinek szándékaival szöges ellentétben. A Kör eredeti célja az 1940-es évek végén megszületett „szocialista” rendszer megreformálása, a rendszer és a Párt megrendült hitelének és becsületének helyreállítása volt: a rendszer felszabadítása a sztálinista terror és elnyomás alól. Szakítani akartak a diktatórikus eszközökkel, a párt és az ország demokratikus működésének módját és feltételeit próbálták kialakítani a kommunista eszmerendszer és társadalmi vízió keretein belül. A Kör működése, a viták menete voltaképpen afféle modellkísérletként is funkcionált: miként lehet demokratikus eszközökkel, a demokrácia szabályainak tiszteletben tartásával előmozdítani a szocializmus ügyét. A Kör szervezői, résztvevői, a vitában megszólalók akkor még kommunistának vallották magát: tartották magát kommunizmus politikai hitvallásához. De meggyőződésük volt, hogy a kommunizmus építésének sztálini modellje és praxisa, amely Sztálin haláláig megkérdőjelezhetetlen volt, erkölcsileg tűrhetetlen, elfogadhatatlan, embertelen, törvénytelen; politikai, gazdasági és társadalmi katasztrófába visz. Az SZKP 20. Kongresszusa azt a reményt keltette bennük, hogy ennek a modellnek lehetséges demokratikus alternatívája, amely ugyanakkor tartja magát a kommunista eszmerendszer végső politikai és erkölcsi célkitűzéseihez. Nincs szükség terrorra ahhoz, hogy ennek a programnak megnyerjék a nép többségét.

A Petőfi Kör 1956-ban elsősorban szakmai vitafórumként indult, látszólag merőben szakpolitikai kérdéseket vetett föl. A viták során azonban valójában az akkori politikai rendszer alapértékeiről, erkölcsi alapjairól folyt a diskurzus. Mintha a résztvevők érzékelték volna, hogy a szakpolitikai kérdések megvitátása előtt tisztázni kell, milyen alapokon is nyugszik a rendszer, mik lehetnek a legitim céljai, milyen erkölcsi, igazságossági feltételeknek kell megfelelnie, hogyan kell adaptálni és átalakítani ahhoz, hogy az eredeti társadalmi és morális célkitűzéseihez közelebb kerüljön. Rendre kiderült, hogy ezek megvitatása nélkül nem lehet értelmes módon beszélni a szakpolitikai kérdésekről sem.

A Petőfi Kör vitái, a vitákban használt ideológiai és politikai terminológia és nyelvhasználat, az ott megfogalmazott felvetések, állítások és követelések már nagy történelmi távolságra vannak tőlünk. Az 1956. október 23-án kirobbant forradalom villámgyorsan túllépett azon a szellemi horizonton, azokon a politikai kereteken, amelyeket a Petőfi Kör önmaga számára kijelölt. Mégsem teljesen alaptalan az az állítás, hogy a Petőfi Kör jelentős szerepet játszott a forradalmi hangulat megszületésében. Hosszú évek után a nagyobb nyilvánosság előtt először a Petőfi Kör ülésein tapasztalhatták meg a résztvevők és a közönség, hogy az ország legfontosabb ügyeiről szabad vitát lehet folytatni, szabadon meg lehet vitatni azokat a kérdéseket, amelyekről eladdig szűk körben döntött a hatalmi elit legfelső klikkje. Először történt meg, hogy a párt vezetőit és döntéseiket nyilvánosan bírálták, rámutattak a rendszer nyilvánvaló, de addig tabuként kezelt anomáliáira és kérdőre vonták a rendszer politikai vezetőit a tetteikért. A szabad vita kiszabadult szelleme és a vitákról szóló nyilvános híradások termékenyítőleg hatottak a nyári és őszi szellemi és társadalmi mozgásokra, szerveződésekre. Bebizonyosodott, hogy lehet szabadon beszélni. Azt is megtapasztalhatták az emberek, hogy nincsenek egyedül. Mi több, az ország többsége véli úgy, hogy a rezsim tarthatatlan, elviselhetetlen, gyökeres változásokat kell kikényszeríteni.

Dokumentumok

A következőkben itt olvashatják Hegedüs B. András szociológus, történész, a Petőfi Kör egykori titkára tanulmányát a Kör történetéről, Petőfi Kör – A reformmozgalom fóruma 1956-ban címmel. (Eredetileg megjelent: A Petőfi Kör vitái hiteles jegyzőkönyvek alapján I. Két közgazdasági vita, Kelenföld Kiadó–ELTE, 1989, 9–32. oldal.)

Az egyes vitákra kattintva érhető el néhány válogatott dokumentum – jegyzőkönyv részletek, fénykép, újságkivágás – digitális másolata, amelyek segítségével a Petőfi Kör 1956-os vitasorozatának egy-egy részletét idézzük fel. Az itt közölt dokumentumokat túlnyomórészt az 1956-os Intézet Petőfi Kör történetével foglalkozó honlapjáról kölcsönöztük. A Petőfi Körrel foglalkozó tanulmányok, a kör 1956-os üléseinek teljes jegyzőkönyvei és a kapcsolódó dokumentumok, oral history visszaemlékezések részletesebb válogatása elérhető az 1956-os Intézet honlapján: http://www.rev.hu/ords/f?p=600:2:::::P2_PAGE_URI:kiadvanyok/petofikor_folap

A Petőfi Kör ülései, vitafórumai 1956-ban

MEFESZ-aktivisták találkozója, 1956. március 17.

A marxista politikai gazdaságtan kérdései, 1956. május 9-én és 22-én

A II. ötéves terv irányelveiről, 1956. május 22.

A XX. Kongresszus és a történettudomány időszerű kérdései. 1956. május 30., és június 1.

A XX. Kongresszus és a marxista filozófia problémái, 1956. június 15.

Partizántalálkozó, 1956. június 18.

Vita hazánk természeti, gazdasági adottságairól, 1956. június 20.

A sajtó és a tájékoztatás kérdéseiről, 1956. június 27.

A gazdasági vezetés kérdései, 1956. szeptember 26.

Pedagógusvita, 1956. szeptember 28. október 12.

A műszaki fejlesztés és a fiatal értelmiség problémái, 1956. október 10.

Kertmagyarország? 1956. október 17

Az iparművészet problémái, 1956. október 20.

A fiatal orvos és a társadalom, 1956. október 23.