A fiatal orvos és a társadalom

JEGYZŐKÖNYV

A fiatal orvos és a társadalom

A Petőfi Kör vitája 1956. október 23-án este 1/2 6 órakor az ELTE Gólyavárában

ELNÖK: Pataky István, Prágay Dezső

HAVASI LÁSZLÓ (a kezében lévő Szabad Ifjúság című röpiratból olvassa): Felolvasom a Szabad Ifjúság most megjelent különkiadását.1 (Hosszan tartó nagy taps.) „Miénk az utca! (Éljenzés és taps.) Az utcára vonulunk. Megbonthatatlan soraink szilárd akaratunkat, egységünket hirdetik. Egy testvérnemzet felé száll ezreink üdvözlete. Rokonszenvtüntetés ez a mai. Bem és Miczkiewicz népét, a személyi kultusz és a dogmák láncait lerázó Lengyelországot köszöntjük. (Viharos taps.) Üdvözlet a hősiesség lánglelkű városának, Varsónak! (Hosszantartó nagy taps.) Üdvözlet azoknak, akik a jövőt formáló küzdelmek élén haladnak: a lengyel kommunistáknak, munkásoknak, diákoknak, ifjú barátainknak! (Taps.) Meghajtjuk az elismerés lobogóját a lengyel nép előtt és magasra emeljük a lenini elvek, az igazi továbbhaladás lobogóját a magyar nép előtt. (…)

(A következőkben teljes terjedelmében felolvassa a röpiratot, valamint a MEFESZ (az egyetemisták és főiskolások országos szervezetének) aznap délutáni tüntetésre javasolt jelszavait, továbbá követeléseik 15 pontját.)

PATAKY ISTVÁN elnök: Elvtársak! Ezt a mai estét nem a szokásos üdvözlésekkel kívánjuk kezdeni. Sokan vagyunk itt, akik szép útról jöttünk, fáradtak vagyunk egy kicsit és porosak. Akik nem voltak ott, azoknak kívánjuk, hogy nézzenek most minket, hogy valaha erre emlékezhessenek. Engedjék meg tehát, hogy most nem az orvosi vita résztvevőit, hanem a bátran kiálló magyar ifjúságot üdvözöljük ez alkalommal. (Hosszantartó nagy taps.)

PRÁGAY DEZSŐ: Szeretettel üdvözöljük megjelent vendégeinket a Petőfi Kör nevében. Ezen mostani gyülekezetünknek tulajdonképpen az a célja, hogy néhány kérdést megvitassunk az egészségügy szempontjából. Az értelmiség munkájának nincs egy izolált célja, hanem célja az, hogy a népet ilyen vagy olyan területen szolgálja. Az értelmiség problémái nem választhatók el általánosságban a nép problémáitól. így az orvos problémája, vagy az egészségügy problémája sem, amely egészségügy tulajdonképpen semmi más, mint gondoskodás a dolgozó nép egészségéről. Az egészségügyi munkában az orvos rendkívül sok nehézséggel találkozik, mert nagyon sok helyen megkötik a kezét és így nagyon sokszor előfordul, hogy olyan dolgokért is őt teszik felelőssé, amikről nem ő tehet. Fő célunk itt az, hogy megvilágítsuk azokat az akadályokat, amelyekkel a különböző területeken dolgozó orvos találkozik. (…) Nagyon sok nehézséget okozott az, hogy nem próbálták meg a szakmai és nem szakmai tárgyak helyes arányát megállapítani egyetemeinken. Sok kárt és nehézséget okozott a kritikátlan másolás és határozottan sok nehézséget és kárt okozott a kozmopolitizmus rugalmas gumifogalmával való visszaélés, és ennek folytán kihagytuk az európai, sót világhírű magyar orvostudomány nagyszerű hagyományait.

ÁKOS KÁROLY: Tisztelt hallgatóság! Fiatal orvosok problémái kerülnek szóba, s meg szeretném ragadni az alkalmat, hogy ezzel kapcsolatban - a Petőfi Kör szellemének megfelelően - néhány kényes kérdésről nyíltan beszéljek. Az első kérdés, amivel foglalkozni szeretnék, az orvosi munka megbecsülése. Nem fogok sok szót fecsérelni az orvosok anyagi helyzetére, mert ez a legegyszerűbb része ennek a problémának. Mindenki tudja, hogy az orvosi fizetések alacsonyak, különösen az intézetekben, s szinte természetesnek számít, ha például a röntgenorvosok két állást kényszerülnek vállalni, pedig tudják, hogy sugárártalmat szereznek maguknak vele. Az alacsony fizetések persze arra kényszerítik az orvosokat, hogy forszírozzák a parasolventiát, ami megalázó az orvosra, és gyanakvást kelt a betegben, vajon megkapja-e a szükséges kezelést. A mi egészségügyi szolgálatunk olyan hadsereg, melynek sok a tisztje és kevés a közlegénye. Test nagy fejjel és csenevész végtaggal. (…) Miközben a magyar egészségügy szervezeti felépítése volt a hibás, kevés volt a kórházi ágy, különösen kevés a képzett egészségügyi személyzet, rosszak a fizetések, a kormány nemcsak az orvosok nyakába rakta ezeknek a fogyatékosságoknak a terheit, hanem ráadásul még az orvosokra hárította érette a felelősséget is. (…) Az orvosokat körülvevő gyanakvás légkörében sok kárt szenvedett a magyar nép egészségügye. Sajnálatos, hogy az egészségügyi statisztika adatait egy érthetetlen éberség eltitkolja a nép, az orvosok elől. Pedig Lenin világosan megmondta, hogy a szocializmus nyílt számvitel nélkül nem képzelhető el. (…) A személyi kultusz korszakában háttérbe szorították az orvosok rangját az egészségügy kérdésében. Nem az orvostudomány szava döntött, hanem egyéb szempontok. A nép vagyonának értelmetlen, lehetetlen tervekre való eltékozlását összekötötték az egészségügyön való bűnös takarékossággal. A napi politika efemer szempontjai érvényesültek gyakran a személyi kiválasztásban, s nem a szakma, a tudomány érdeke, és így tovább. (…) Ez az orvospolitika hamis disztinkciót vezetett be, nem az egészségügy szemszögéből ítélt, hanem egy szektánsan felfogott pártérdekből. Így történhetett meg, hogy vezető beosztásba került - mint egy rendelőintézet igazgatója - a kommunista orvoscsoport egyik ékessége, egy diplomában álorvos és a szociáldemokrata orvoscsoport védelmében főorvosi rangba került egy vasutas. (Gúnyos derültség.)

MOLNÁR GYÖRGY: (…) 1945-ben a Rókus Kórházban mint segédorvos dolgoztam. Ekkor történt, hogy a szakszervezet segítségével ott vezető szerephez jutott Wolff Károly kebelbarátnője és volt titkárnője: Zalka Ödönné, aki működését azzal kezdte, és hasonlóképpen folytatta, hogy két műtét között levezényelte a kórház orvosait a konyhába zöldborsót pucolni. (Élénk derültség és zaj. - Több felkiáltás: így volt!) (…) Miközben állandóan azt hangoztattuk, hogy legfőbb érték az ember, az egészségügy valójában minden más reszort végén kullogott, ami az anyagi ellátottságban is megnyilvánult. (…)

HATOS GYÖRGY: Valutanehézségeink ellenére sem tudom megérteni, hogy a jelenlegi Heine-Medin-járvány mellett miért nem tudtunk külföldi oltóanyagot beszerezni és miért kell esetleg még három évig várnunk, míg magunk tudjuk előállítani az oltóanyagot. (Taps.) Vagy nem értem meg, hogy miért kell a csecsemőknek olyan pasztőrözött csecsemőtejet adni, mely vizsgálatunk szerint 3%-ban bovin-tbc-vel fertőzött, jóllehet nagyrészt szervezéssel megoldható lenne, hogy csecsemőinknek tbc-mentes tejet biztosítsunk. Nem tudom, hogy milyen népgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy egy korszerű tejüzemet pont a László Kórház fertőző környezetébe tervezzünk. Nem hiszem, hogy megzavarná vajexportkötelezettségünket az, hogy csecsemőinknek nem lefölözött, hanem teljes tejet adnánk. (Úgy van! Úgy van!)

TARISKA ISTVÁN: Megkezdődött a nagy számonkérések korszaka, amikor a valóság mérlege az egyetlen fokmérője minden ígéretnek, s ez a mérleg egyetlen mércét használ, a beteljesülését. Ha azt ígértük, hogy a munkás nemcsak a gyár, de az állam igazi ura is - akkor meg kell mutatnunk, hogyan valósult meg ez, hogyan működik a mechanizmus. Ha azt ígértük, hogy az értelmiség kiszabadulva a burzsoázia mindent egybefonó, lealázó jármától, tudományát rothadástól, személyi kötöttségektől mentesen most már az egész nép szolgálatába állíthatja, ennek a legnagyobb eredmények, a tudomány méltó becsülete, jobb szervezete kell zsinóimértéke legyen. (…) A legfőbb tudományos irányító szerv, az Akadémia elnöksége mindig igen csekély bizonyítékát adta annak, hogy a személyi kultusznak nevezett önkény béklyóitól meg akarna szabadulni. Nem önként, nem a tudatunktól független objektív valóság sokat hangoztatott tisztelete, hanem a tömegek nyomása kényszerítette csupán arra, hogy bűnös szolgaisággal hozott igazságtalan ítéletein változtasson Sántha Kálmán és legújabban Nagy Imre visszavétele ügyében. (Taps.) (…) De különösen kell ma hangsúlyozni, hogy az értelmiségellenes és egyben orvosellenes szektárius politikát az orvosszakszervezet vezetősége 1945-50 között megvalósította, kiteljesítette már akkor, amikor e mérges növénynek csak virágai voltak, de gyümölcsei nem értek meg. Az orvosszakszervezet akkori vezetőségének ez a szektarianizmusa két irányban nyilvánult meg. Egyrészt dezorganizálta a tudományos munka lehetőségét, zavarta az egészségügyi munka szervezését másrészt felszámolta, maga a szakszervezet számolta fel az orvos-érdekvédelmet. (Taps. - Úgy van! Úgy van!) (…)

EGY NŐI HANG: Rendkívüli szóm volna! A Rádióban nincs ép ablak! Az emberek könnyfakasztó bombákat kapnak a szemükbe. Az ÁVH-sok mindig ellenállnak a fiatalságnak, akik a szabadságért harcolnak! (Nagy zaj.)

PATAKY ISTVÁN elnök: Az a véleményünk, hogy a Rádió megszállása nem volt indokolt. Nem látom be, miért kellett volna. (Úgy van! Úgy van! – Nagy taps.)

NŐI HANG: Én is szeretném folytatni. Szerintem jelenleg minden szó, beszéd akkor, amikor ott az ÁVH most is ellenáll... (Felkiáltások: Igaza van! Zaj.)

PATAKY ISTVÁN elnök: Meg kell azonban mondanunk, hogy minden szó, amely ebben a vitában elhangzik, bizonyos felelősséggel hangzik el. Mi úgy gondoljuk, hogy az ifjúság kivonulása, az a tény, hogy az ifjúságnak voltak követelései, ezek mellé rendezetten, fegyelmezetten kiállt, helyes akció volt. Magam is ott voltam, részt vettem benne. Azonban nem látom be, hogy milyen célok és kiket vezényelnek ablakbetörésre. (Úgy van! Úgy van! - Nagy taps.)

FELKIÁLTÁS: Építeni akarunk, nem rombolni! (Úgy van! Úgy van! Taps.)

EGY HANG: Ez igaz, de miért nem olvassa be a Rádió a pontokat?

MÁSIK HANG: Az egyetemi ifjúság nem törte volna be az ablakokat, ha beolvasta volna. (Nagy zaj. - Felkiáltások: Üljön le!)

PATAKY ISTVÁN elnök: Ezt a vitát és a délutáni kivonulást is a DISZ Petőfi Köre rendezte, annak a vezetősége. Azon a vezetőségi ülésen, amely a vitát, illetve a kivonulást elhatározta, ott voltam. A leghatározottabban úgy szerveztük meg az orvosegyetemen is, a többin is nyilvánvalóan a kivonulást, hogy a Bem-szobortól pedig mindenki kivétel nélkül hazamegy, a tömeg azonnal szétoszlik. Aki a Petőfi Kör 10 pontja szellemében, amelyet a sajtó igenis leközölt (Úgy van! Úgy van!), a Rádió bemondott, aki ebben a szellemben kívánt kivonulni, aki ebben a szellemben kívánt dolgozni tovább, az, elvtársak, nem ment a Rádió elé ablakot betörni. (Úgy van! Úgy van!) Javasolom, minthogy nekünk dolgunk van, lehet, hogy ez a munka hellyel-közzel elhúzódik, lehet, hogy közben hibát követünk el, de valamennyien azért jöttünk ide, mert dolgunk van, sürgős dolgunk van a magyar egészségügy terén (Úgy van! Úgy van! -Taps.), ezt a munkát kívánjuk folytatni. (Úgy van! Úgy van! - Taps.) (…)

SOMOGYI JÁNOS: Kedves elvtársak! Az alatt az idő alatt, amíg ülésezünk, nem tudom megállapítani, kik és milyen célból, de konkrétan az a helyzet, hogy a Rádiónál félóra, óra óta be akartak menni létrákon és egyebekkel. A további fejlemény: könnyfakasztó gázt használnak és a tűzoltók vízzel próbálják szétoszlatni a tömeget. Jelenleg már géppisztollyal lőnek. (Felkiáltások: Kik?) Ahogy tájékoztattak, azért akartak bemenni, mert a Rádió megígérte állítólag, hogy a 24 pontos követelést felolvassa, és közvetítést ad a tüntetésről. Ez nem történt meg valószínűleg ezért akarnak bemenni. Egyénileg az a véleményem, azt kellett volna csinálni, amikor ezekről a kérdésekről legelőször tájékoztattak valamennyiünknek ki kellett volna mennünk. Most már kevesen vagyunk, nem tudunk semmit csinálni, legkevésbé hazazavarni 3-400 embert. (Felkiáltás. Katonák vezetik őket, századosok, ezredesek!)

PATAKY ISTVÁN elnök: Ezek az események súlyosak. Az a véleményünk, hogy erre vonatkozólag fogunk hallani, azonban meg kell mondanom és meg egyszer le kívánjuk szögezni: senki, aki ma az ifjúságnak az utcara való kivonulását helyesnek tartotta, nem tartja helyesnek azt, hogy idáig fajultak az események. Az ülés több ízben egyértelműen emellett foglalt állást. Helyesnek tartom, hogy emellett foglaltunk állást.

VALAKI MÁS A KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL: A Petőfi Körnek nem volt programjában a Rádióhoz menni. Ez teljesen felesleges. Teljesen felesleges ezt a hazafias mozgalmat a háttérbe szorítani. így kivisszük az embereket a provokátorok kezébe! (Úgy van! Úgy van! - Taps.)

HOLMAN GÁBOR főhadnagy: Én segíteni jöttem az elvtársaknak... (Egy hang: Úgy van, de ez a munkánkat ne zavarja meg! - Zaj.) Én azért jöttem, megkérjem az itteni vezetőiket, hogy vagy a tömeg élére álljanak és vezessék (helyeslés és taps), vagy azért, hogy valami rendet kell teremteni, mert a mi ügyünkről van szó. Én ezért jöttem ide be. (Helyeslés és taps.)

PATAKY ISTVÁN elnök: Tessék, Kálmán elvtárs!

KÁLMÁN: Három órája áll a parlament előtt a tömeg. Várják a választ -valamilyen választ. Három elvtárs volt ott a kormány tagjai közül, és most az a hír terjedt el, hogy 20 perc múlva fog Nagy Imre elvtárs beszélni. (Taps.)

PATAKY ISTVÁN elnök: Amennyiben ez a hír igaznak bizonyul, tehát valóban Nagy Imre elvtárs beszélni fog, javaslom, hogy a rádiót azonnal kapcsoljuk be és meg fogjuk hallgatni. (Helyeslés és zaj. - Felkiáltások: Ne a rádiót!)

KÁLMÁN: Nem ott, a Parlament előtt fog beszélni! (Zaj.)

PATAKY ISTVÁN elnök: Figyelmet kérek elvtársak! (A közönség egy része távozik.) Aki itt akar maradni a vitán és folytatni kívánja a vitát - az leül, és megvárja, amíg szót kap. Aki el akar menni, kérem, hogy a most tartandó rövid szünetben most távozzék.

BALASSA RÓBERT: Tessék szót adni! Az a véleményem, hogy amikor kint az utcán az ország ügye dől el, akkor mi a saját ügyünkkel foglalkozzunk? (Zaj. -A közönség egy része ismét távozik. - Rövid szünet.)

PATAKY ISTVÁN elnök: A vita vezetői közül én magam is vállalkozom rá, az idősebb emberek közül vállalkozhatnak rá, kiknek súlyuk van, megtehetjük azt, hogy kimegyünk tájékozódni: vagy lehet valamit helyreigazítani vagy nem. Ez a két eset lehetséges. Várjuk meg nyugodtan itt, hogy akik itt akarnak maradni, maradhassanak, és akik akarnak, kimehessenek. E percben az a hír jött, hogy a tömeget most oszlatják szét. Javasolom, hogy mindenki maradjon most itt a helyén és ezt türelemmel várja meg. (Helyeslés.)

[…]

KISS ANDRÁS: Kedves elvtársak! Nálunk az egyetemen többször előfordult, ha végeznek az orvosok, az előtt a kérdés előtt vannak, hogy egyáltalán lesz-e lakásuk. Ez a probléma foglalkoztatja a most végző szigorló orvosokat es áltálában a hallgatókat. Mert kérdem én önöktől, hogyan lehetne dolgozni, hogyan lehet az orvosi hivatás magaslatán állni, ha nincs megfelelő lakás, megfelelő anyagi bázis az orvos mögött? Amikor anyagi gondjai vannak es azon kell neki gondolkoznia, ha hazamegy - ha egyáltalán van hova hazamennie akkor mit fog kezdeni a pénzével, amely egyelőre nem elég ahhoz, hogy a kezdő orvosnak segítséget nyújtsunk?

[...]

PRÁGAY DEZSŐ: Elvtársak! Az van kint, hogy a Sándor utcában áll egy tank, a Rádió kapuja és ablakai ténylegesen be vannak törve, rendőrök, rendőrtisztek, katonák, katonatisztek vesznek részt a tüntetésben, magán a tankon egy fiatal diák olvassa fel azokat a pontokat, amelyeket ismerünk. (Taps.) A tömeg tapsol, és a Sándor utcában, a Múzeum körúton két tank vonul fel. Az egyiket megtámadták csákányokkal, ásókkal, azokból nem mernek kibújni. A másik tankot tűzoltóautók, autóbuszok beszorították, hogy ne tudjon mozdulni. (Éljenzés és taps.) Tüntetés a Múzeum körúton. Szintén katonatisztek is részt vesznek bennük és rendőrök is, akiket én láttam és azonkívül kétségtelenül egy csomó teljesen ismeretlen egyéniség, olyan értelemben, hogy nem diák. A mieink közül egyet sem láttam, viszont egy csomó olyan van, akinek ruhája azt árulja el, hogy inkább lumpenproletár. Ez pedig arra vezet engem, hogy azt javasoljam, hogy ennek a tömegnek az élére mi nem tudunk állni, hogy helyes irányba menjenek, ezért azt javasolom, hogy a vitát folytassuk tovább. (Helyeslés. - Többen elhagyják a termet.)

KISS ANDRÁS: Elvtársak! Ott hagytuk abba, hogyan kerül a honvédséghez vagy a Belügyminisztériumba egy orvos. Elmondtam a részleteit, beszéljenek a példák. A most bevonuló most végzett orvosok elmondják, hogy a Belügyminisztérium felelős funkcionáriusai Pécsen, Budapesten és Debrecenben azt mondják nekik: nem kényszer nekik a Belügyminisztériumhoz jönni, de ha nem jönnek oda, akkor átteszik őket a honvédséghez. (Derültség.)

[…]

PATAKY ISTVÁN elnök: Elvtársak! Még egy javaslat van - az enyém. Ez azzal kapcsolatos, hogy „foghíjasodunk” - egyre inkább elmennek az elvtársak, s félő, hogy a vitán lényeges hozzászólások már nagyon kis közönség előtt fognak elhangozni. Tekintettel arra, hogy tudomásom szerint az utca csendes... (Egy hang: Nem! Ropognak a fegyverek, élessel lőnek a Stúdiónál! - Zaj.) Akkor rosszul tudtam! (Egy hang: A Szentkirályi utcában!) Akkor rosszul tudom, én itt ülök, és nem tudhatom. Éppen ezért engedjék meg, hogy az eseményekkel kapcsolatban egy határozati javaslatot terjesszek be, amely szerint a Petőfi Kör nyilvános vitájának részvevői egyetértenek az egyetemi ifjúság fegyelmezett felvonulásával, de el kivánják határolni magukat a felelőtlen rendbontóktól. (Taps.)

PRÁGAY DEZSŐ: E határozati javaslattal kapcsolatban állást foglaltunk, de a teljesség kedvéért szeretném elmondani, hogy akik hallgatták a Kossuth rádiót, azok hallották, hogy Gerő a Rádióban azt mondta: a ma délutáni tüntetés egy nacionalista tüntetés volt. (Zajos pfuj-felkiáltások. - Nagy zaj és mozgás.) Ennek tudatában kértük a gyűlést, álljon határozati javaslatunk mellé, és ezért szeretnénk, ha ennek a ténynek tudatában szavazna a gyűlés a javaslatról.

PATAKY ISTVÁN elnök: Ha elfogadják a határozati javaslatot, akkor kiegészítésül javasolnám, hogy ha bebizonyosodik, hogy a tüntető tömeggel szemben fegyvert használtak (Egy hang: Használtak, kérem, a Rádiónál az ÁVO lőtt!), akkor ez súlyos komoly kivizsgálást igényel: milyen körülmények között következett be a fegyverhasználat, milyen provokáció következtében, mert nem a munkásmozgalomnak, nem a munkáspártoknak a módszere, hogy a tömegre lőnek. (Taps.)

PATAKY ISTVÁN elnök: Elvtársak! Azt hiszem, folytathatjuk a vitát.

BABICS ANTAL: Az első kérdés az, hogy miért az kap megfelelő állást a most végzett hallgatók közül, aki tagja vagy barátja volt a Megyeri-Bojszko-klikknek? Erre nem tudok válaszolni. Az elosztást lényegében én csináltam. Felmerült az a kérdés, hogy került-e bukott az egyetemre? Tudok olyanról, aki megbukott, volt olyan, aki végig jeles volt és - sajnos - az utolsó szigorlaton valamiből megbukott. Ilyen előfordul az életben, de azért nem ez a többség, a véleményem szerint. Azt hiszem, miután az elosztás kérdését utólag magam személyesen csináltam két-három héten keresztül és minden délutánt ezzel töltöttem, tíz-tizenkét diák kivételével, mert hiszen nem lehet minden kívánságot kielégíteni, mert korlátolt keretek álltak rendelkezésre, általában ezek kivételével meg voltak elégedve. (…)

ROSTÁS JUDIT: Annak az államvizsga-bizottságnak a vizsgázója voltam, amely a nevezett Garantai Bertalant vizsgáztatta. Az államvizsga-bizottság elnöke, Kovács professzor az összes tagok egyetértésével azt javasolta, hogy Garantai Bertalan szakmai tudatlansága következtében nem maradhat az egyetemen. Ennek ellenére az egyetemen tartották. Én ennek a kérdésnek utánaérdeklödtem. Tudomásom szerint Farkas István párttitkár elvtárs külön foglalkozott Kubáni professzorral. Nem tudom, itt van-e. Arról, hogy Garantai Bertalan bekerülhetett a klinikára, nekem, elvtársak, az a véleményem, hogy ez destruálja az állami elosztást, megrendíti az ifjúság bizalmát az állam- és pártvezetésben. Akkor, amikor a szakmai bizottságnak az a véleménye, hogy tudatlan, ostoba ember, aki egy pneumoniát semmiképpen nem tud megkülönböztetni a léptől, és az ilyen ember mint gyakornok bekerül az orvosegyetemre, mindez az orvosegyetem tekintélyé tjáratja le. Ez konkrét eset, ezért felelősséget vállalok, mert részt vettem ennek a bizottságnak a munkájában. (Taps.)

BABICS ANTAL: Én nem vonom ezt kétségbe, Garantainak a munkáját és a kérdést közelebbről nem ismerem. Én akkor kerültem ezzel a kérdéssel szembe, amikor ilyen szempont felmerült. Azért emlékszem a nevére ilyen jól, mert magam aggályomat fejeztem ki, és Kubáni professzor szívesen fogadta. Ismételten csak ezt tudom mondani. Volt olyan is, nekem is feltűnt, aki nem is pályázott budapesti egyetemre. Megmondom a nevét is: Lukács professzornak a lánya. Felhívtam az édesapját, de nem óhajtott az egyetemre jönni, annak ellenére, hogy kitűnő tanuló. Azt hiszem, Garantai esetében tényleg felmerülhet ez a jelenség, de a többi 60 elosztásában nem lehet olyan súlyos kifogás. (Taps.)

(Egy férfi izgatottan bejön a terembe és felmegy a dobogóra.)

PATAKY ISTVÁN elnök: Mit kíván? Hogy hívják?

A FÉRFI: Suhajda István gépkocsivezető.

PATAKY ISTVÁN elnök: Hol dolgozik?

SUHAJDA ISTVÁN: A Budapesti Élelmiszerfuvarozó Vállalatnálnál, IX. kerület Máriássy utca 5-7. Nyolc órától folyik a küzdelem, a Rádió épületét meg bírtuk közelíteni. Egy háromtagú bizottság ment, hogy bemondassuk Nagy Imre elvtársnak a határozatát. Honvédtisztek jöttek az épülethez, és akkor egyszerre újból elkezdődött a könnybombazápor és az élesfegyver-tüzelés. Eddig négy- öt halott van, a Rádió épülete ég, tüzek vannak, ég az egész utca a Múzeum kerttől végig.

PATAKY ISTVÁN elnök: Kik támadtak?

SUHAJDA ISTVÁN: Az Államvédelmi Hatóságiak géppisztolyokkal és gépfegyverekkel.

PATAKY ISTVÁN elnök: Kiket?

SUHAJDA ISTVÁN: A diákságot.

PATAKY ISTVÁN elnök: Maga nem diák.

SUHAJDA ISTVÁN: Én nem vagyok diák. (Zaj. - Felkiáltás: Nagy Imrének nincs határozata!)

PATAKY ISTVÁN elnök: Azt hiszem, hogy az elvtárs nem lehetett tagja a ma délutáni tüntetésnek, mert tudomásunk szerint diáktüntetést szerveztünk, azon vettünk részt. Az elvtárs jelenléte bizonyos értelemben beszédes bizonyítéka annak, hogy más is történt, mint amit mi terveztünk. (Felkiáltás: Az elvtársat meghívjuk, foglaljon helyet, maradjon itt.) Javasolom, hogy az elvtárs hozzászólását szakítsuk meg, viszont örülnénk neki, ha az elvtárs a hozott dokumentumokat itthagyná nekünk.

(Suhajda az asztalra tesz egy könnyfakasztó bombát és két tár töltényt.)

(Nagy zaj és tolongás a kijáratok felé.) Nem hiszem, őszintén szólva, hogy annyira csúnya legyen a helyzet, amint az elvtárs elmondotta. Azt hiszem, van abban bizonyos túlzás is.

SUHAJDA ISTVÁN: Nem volt túlzás.

PATAKY ISTVÁN elnök: Amennyiben én tévednék, és valóban igen súlyos lenne a helyzet, az esetben is az a kötelességünk, hogy helyben maradjunk, saját magunkra vigyázzunk, és semmi szín alatt ne növeljük azt a tömeget, ami esetleg zavart kelt. (Felkiáltás: A rádiót hallgassa meg valaki, van-e adás, és mit mond!) A mozgolódást sürgősen fejezzük be. Aki úgy gondolja, hogy el kíván menni, azok számára tartsunk pár perces szünetet. (Felkiáltás: Ne tartsunk!) Úgy gondolom, ne legyen szünet, folytassuk a vitát. Felolvasok egy javaslatot: „Javasolom kibővíteni a határozati javaslatot. A Petőfi Kör határozottan visszautasítja azt a rágalmat, hogy a ma délutáni tüntetés nacionalista volt. (Helyeslés, taps.) Az a véleményünk, hogy azok a párt- és állami vezetők, akik a tüntetést nacionalistának bélyegezték, nem óhajtják, hogy az új tartalmú magyar-szovjet barátságnak az élére álljanak. - A javaslatot Körösi Gábor írta.

PRÁGAY DEZSŐ: Van egy utolsó javaslatom. Beterjesztünk még egy határozati javaslatot, azt elfogadjuk, és utána nincs értelme az ülést tovább folytatni, mert annyira foghíjas. Javaslatom a következő: a Petőfi Kör egészségügyi vitájának résztvevői kérik a miniszter elvtársat, hogy azokat az orvosokat, akik a Rajk-per lefolytatásában részt vettek, és akik az orvosi hivatást meggyalázták és azzal visszaéltek, vonassa felelősségre. Orvosi hivatásunkban éreznénk megbántva magunkat, ha továbbra is büntetlenül dolgozhatnának. (Taps.) A vita nagyon szépen zajlott le, és mi úgy teszünk hitet az eddigiek mellett, hogy hazamegyünk, és nem veszünk részt a további tüntetésen.

(A vita este 10 óra 20 perckor végződött.)