St.Auby Tamás: A szabadság lelkének szobra 1992 W, 1992

Miben áll egyén és a közösség szabadsága ma az állammal, más egyénekkel és adott esetben a szűkebb közösség kötöttségeivel szemben? Mennyit vagyunk hajlandóak a szabadságunkból feláldozni a rend, a biztonság és a jólét ígéretéért?

---

Előadók

Dénes Balázs (jogvédő, OSF)​

Budapesten születtem negyven éve. Gimnázium után nem tudtam, mivel szeretnék foglalkozni, ezért az ELTE jogi karán tanultam tovább, ahol számomra is meglepő módon megszerettem a jogot, de azt, hogy mivel szeretnek foglalkozni, továbbra sem tudtam kitalálni. Ötödéves voltam, amikor felfigyeltem egy jogvédő szervezet munkájára, és kiváncsiságból elkezdtem dolgozni velük. Ez volt a Társaság a Szabadságjogokért, ahol a következő években voltam gyakornok, beosztott jogász, programvezető és a szervezet elnöke, ebben a sorrendben. 15 év után rájöttem, hogy a TASZ nem egy japán autógyár, és nem biztos, hogy nekem onnan kell nyugdíjba mennem, ezért 2013-ban elköszöntem első munkahelyemtől. Azóta a Nyílt Társadalom Intézet Alapítványnál (Open Society Foundations) dolgozom, a European Civil Liberties Project igazgatoja vagyok. Az európai szabadságjogi programot célja segíteni és együttműködésre bírni a szabadságjogokkal foglalkozó Európai civil szervezeteket. Mostani munkám legfontosabb gyümölcse az lehet, hogy létrejön egy hatékony, eredményes, és főleg nagyon is látható olyan összeurópai szervezet és hálózat, amely sikerrel veszi fel a harcot a közönnyel, a kirekesztéssel, a félelemmel és az ostobasággal. Megyőződésem, hogy a demokráciát és a szabadságot a felsoroltak legalább annyira veszélyeztetik, mint a hatalommal való visszaélés.

Előadásvázlat

Az, hogy Magyarországon 60 évvel ’56, és 27 évvel ’89 után miért van igény arra, hogy az országot erős kézzel, a szabadságjogokat egyre inkább csorbítva korlátozzák, nem egy elméleti kérdés. Mert igény, a jelek szerint van rá: a jelenlegi kormánypárt népszerűsége a választáson részt venni szándékozók között egyértelműnek látszik. Az, hogy a kormány támogatói mennyire tartják fontosnak a szabadságot, ezek alapján eldönthető. Ha azonban például a közelmúlt eseményeit vesszük alapul, akkor azt láthatjuk, hogy a magyar választópolgároknak azon része is, amely nem a kormányra szavaz, lassan feladja annak a lehetőségét, hogy öntudatos polgárként kiálljon a jogaiért. Ott, ahol a köz pénze attól, hogy egy állami intézmény kreatívan alapítványosítja, elveszti közpénz jellegét, nem a jog, hanem az önkényes jogértelmezés az úr. Ha a parlamenti többség egyik napról a másikra képes arra, hogy a jogot nem a jogállami elvek és a jog uralma, hanem a saját pillanatnyi érdekei mentén módosítsa, akkor az a törvényhozás nem egy demokratikus ország törvényhozása. Ahol a hatalom, vagy a hatalomhoz dörgölőzők erőszakkal sikeresen meg tudják akadályozni egy népszavazás kezdeményezését, és ahol ehhez az illetékes állami szervek aktívan asszisztálnak, ott a népszavazás intézménye kiüresedik, és értelmét veszti. Az a nép pedig, aki mindezen jelenséget látva csak bágyadtan legyint, nem a saját érdekeit figyelembe vevő, megfelelő információk alapján döntéseket hozó politikai közösség, hanem pusztán engedelmes alattvalók közössége.

Március 17-én erről szeretnék beszélni. Arról, hogy egyszerű és könnyű megoldás minden káros jelenségért a hatalmat gyakorlókat hibáztatni, de a helyzet az, hogy a hatalom csak azt teszi meg, amit úgy érzi, gond nélkül megtehet. Valójában nem a hatalommal visszaélő politikusok azok, akik 1848 és 1956 szellemét meggyalázzák, hanem azok a választópolgárok, akik a visszaéléseket szó nélkül tűrik. Az önkényre való hajlam csak egy tünet, az igazi betegség szerintem a közöny. Egy közönnyel terhelt társadalom pedig nemcsak a jogát, hanem a lehetőségét is elveszíti arra, hogy szabadságban éljen. Ebben a helyzetben pedig teljesen értelmetlen az az érvelés, amellyel nem csak magyar, hanem más európai politikusok is élnek manapság, és amely szerint a szabadság részbeni feladására van szükség a nagyobb biztonság eléréséhez. A szabadság feladása ugyanis nem nagyobb biztonságot, csak nagyobb kiszolgáltatottságot eredményez.

Schanda Balázs (alkotmányjogász, PPTE)

Schanda Balázs 1968-ban született. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán oktat alkotmányjogot. Elsődleges kutatási területe a vallásszabadság, az állam és egyház viszonya. 1993-ban végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. PhD fokozatát 2003-ban szerezte, 2010-ben habilitált, 2012. óta egyetemi tanár.

Négygyermekes családapa. Meggyőződése szerint van igazság, és a jogászi hivatás lényegét nem a békétlenség kihasználása, hanem egy, az igazságosságra törekvő béke munkálása jelenti. Ennek pedig kitüntetett terepe a joghallgatók szemléletének formálása.

Felkért hozzászólók

Erdős Virág (költő)

Erdős Virág
az egyik leghíresebb magyar író,
de már sajnos meghalt,
vagyis nem halt meg,
csak mindig nagyon későn jár haza.

Erdős Virág
a másik leghíresebb magyar író,
pólókat ír,
szélvédőket,
állítólag ő írta, hogy
„I love Budapest”.

Olvass tovább: http://www.erdosvirag.hu/

Erdős Virág megszerkesztett előadása pdf formátumban

Gács Anna, (ELTE BTK)

Gács Anna irodalmi és művészetelméleti tanulmányokat folytatott. Doktori disszertációja az irodalmi szerzőség problémájával foglalkozott. 1999-2000-ig aSchoolofSlavonicand East European Studies, University College of London magyar lektora volt. Kutatási területe a kortárs irodalom és művészet, irodalomelmélet és médiaelmélet. Jelenleg a kortárs önéletrajzi kultúrával foglalkozik. A kutatás mellet angolból fordít és rendszeresen publikál kritikákat.

Moderátor

Unger Anna (1980, egyetemi tanársegéd, ELTE TáTK)​

Politológusként végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, 2010 nyarán az USA Department of State ösztöndíjasa volt a Study of the U.S. Institutes (American Politics and Political Thought) programjában. Kutatási területe a közvetlen demokrácia elmélete és gyakorlata, a választójog szabályozása és politikai következményei, valamint az amerikai politika. Publicisztikái és ismeretterjesztő cikkei leggyakrabban a Magyar Narancsban jelennek meg.

---

Helyszín: ELTE Lágymányosi Campus Északi Tömb, Konferenciaterem (1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/A, -1.75 terem)